2017. március 1., szerda

ATELIER 030202, Bukarest


Részegh Botond - LOSS OF SOUL 



  A Lélek mélyfúrásának Boti technikái

  Részegh Botond súlyos, de látványos vizuális mélyfúrást javasol a dimenziók világába. Komplex művész ő, aki a világ és a formák konceptuális megismerésére tette fel az életét. A nagy papír vagy vászon alapra festett akrilok, melyek stílusát Boti technikának lehetne elnevezni egytől egyig identifikációs analízisek, legyenek bár figuratívak vagy non-figuratívak, a dimenziók és a társadalmi szabályozások hatalmába vetett Lélek elemzései. A lélek elvesztése valójában az alkotás világa fekete lyukainak és egy vizuális jel születése történetének majdnem rögeszmés keresése. Boti készen áll arra, hogy meggyőzzön: egy portré, bármilyen képzőművészeti kiállítás mögött mindig fekete lyukak találhatók, és ami még fontosabb, ott rezeg a Lélek láthatatlan, 20 wattos energiája. Így a lélek felderítésének technikája több munkaeszközt is igénybe vesz (az alkotás aktusából és bárhonnan máshonnan, ahol a megtestesülés elindulhat): a fekete lyukak elképesztő felhalmozódása, és az árnyékok és a sötétség tarkabarka műfajai. Végső soron Boti azt érzi meg, hogy a konceptualizálás és a rajz révén a Lélek megőrződik! Mi több, Boti transzcendens vizuális terápiát javasol, mely által a Lélek 20 wattos, szóval megfogalmazhatatlan jellé változik! (fordította Demény Péter)

Dan Mircea CIPARIU


2017. február 6., hétfő

MAGMA, Sepsiszentgyörgy

Graphics Interchange Format - Animált GIFek
csoportos kiállítás - group exhibition​ 
 
  
  A kiállítás alapgondolatát a mozgó .gif-ek mai „reneszánsza” adta, valamint azon tulajdonsága is, hogy az alkotó kénytelen tömören fogalmazni, hiszen behatárolja a médium, amely valahol a videó és az állókép között lebeg.
  The exhibition concept is the ubiquity of .gifs across social media and their owerwhelming presence online. This format requires a Laconian attitude: the artist is limited by a medium hovering between moving and still images.

   Kiállítók/Artists: Adi GANEA, BARTHA József, Claire FOUQUET, Claudiu COBILANSCHI, CSIKI Csaba, FERENCZ S. Apor, Flaviu CACOVEANU, Ionuţ VANCEA, Iulia TOMA, IZSÁK Előd, Makunouchi Bento, MARTINI Yvette, MIKLÓS Szilárd, MIKLÓSI Dénes, MONOTREMU duo, Nita MOCANU, Rafael DUBREU, Răzvan ANTON, Ştefan TIRON, SZABÓ András, Tristan Daniel NICOLAS, VÁNCSA Domokos, VERES Szabolcs, VETRÓ BODONI Barnabás, Vladimir US, WANEK Ferenc.

  Megnyitó: 2017. február 10., péntek, 19 óra
  Opening: 2017. 02. 10., 19h
 
http://magma.maybe.ro

(Frissítés) Képek az eseményről/More images: http://www.magma.maybe.ro/archive.php?id=247
t

2017. február 4., szombat


Új Kriterion Galéria, Csíkszereda

 Adrian Sandu 
Psyho Games




  Nagy ritkaság manapság, hogy egy művész ne hibrid művekkel lépjen elő, Adrian Sandu viszont úgy döntött, majdnem kizárólag metszeteket alkot. Így egyszerre koherens és mély munkákat sikerült létrehoznia egy gyakorlaton belül; ebben a szűk térben technikákat, formákat és látószögeket próbált ki, meséket mondott és világokat talált ki.

  Szellemi szüleit a grotesz és a fantasztikum művészei közt találta meg, akiknél a deformálódás a virtuozitás mértéke. Az ő munkái, melyek az ikonográfiai túlzás és a vonalvezetés tisztasága között húzódnak, olyanok, mint valami rejtélyes tárgyak a kortárs környezetben. Valószínű, hogy a kiállítás módja is hozzájárul ahhoz, hogy ilyen különösek. Ezekbe a dobozokba zárva inkább fraktális állatoknak tűnnek, melyeket a természettudományos múzeumokban vagy az érdekességeket tartalmazó termekben találunk.

  Az a világ, melyet Adrian Sandu teremt, obskúrus, kényelmetlen, s olykor még a saját maga számára is ilyen; másfelől azonban olyan cselekvési teret biztosít, melyben biztonságosan cselekedhet a jövőben. Olykor nem árt, ha nem vagy tisztában önnön korlátaiddal, hogy más dimenziókat fedezhess fel.

V. Leac

   Adrian Sandu csíkszeredai kiállításának megnyitójára, 2017. február 16-án, 18. órától kerül sor az Új Kriterion Galériában (Petőfi utca 4.)


Képek a megnyitóról (frissítés)  


2017. január 27., péntek




Természetes vonalkódok
Kristó Róbert kiállításáról



  Kristó Róbert fotós és grafikus. A kettő sokáig külön-külön, egymást felváltva volt jelen életében. Most, ezen a kiállításon, együtt, egymás mellett, egymást kiegészítve látjuk fotóit és grafikáit. Ismerős tájakat szokatlan tálalásban. Mindkét műfajban sajátos hangra lelt, ugyanazt láttatja, más-más eszközökkel. A temészet , a tájak rajzolatait nemcsak rögzíti, hanem alaposan tanulmányozva, rezdüléseit mind jobban megismerve, vele együtt hozza létre alkotásait. Ezeknél a páros alkotásoknál a fotó az első és ezek a fotók, bár fényeinek  játéka nagyon is mulandó, változékony, legtöbbször tudatosan, előre megtervezett képalkotás eredményei. Sajtófotós terepezései lehetővé tették, hogy jól megismerje a környéket és  a különböző helyszínek évszakok, napszakok, időjárási viszonyok függvényében változó fényeit, képeit.

   Kristó Róbert fotós-grafikus, aki ebből a kétféle perspektívából egyszerre figyeli tájait. Akkor és oda megy fotózni, amikor és ahol  tudja mire számíthat  - már amennyire a természet kiszámítható.      Ezeken a fotóin érezni lehet grafikus tekintetét, amilyen érzékenyen viszonyul a fény árnyék játékhoz, ahogy az ismerős tájban valami olyasmit kíván láttatni, ami több mint táj, több mint természet, mégis csak átlala létezik. Fényből katedrális. Az átmenetek, a változás érdekli. Hogy közhelyesen fogalmazzak, a pillanat varázsa. Nem a fehér és nem a fekete, hanem a szürkék. Az árnyékok vonalai, titkai, meglepetései. A természetben, a tájban számtalan variáció, lehetőség rejlik, amelyeknek az ember is alakítója lehet   pusztán azáltal is, ha megváltoztatja nézésének irányát, idejét.  Valahogy így viszonyul Kristó Róbert is a lencsevégre kapott látványhoz, a természetművészek alázatával és kíváncsiságával közelít tájaihoz, hogy aztán a látottakat, a természet kínálta,  izgalmas és kiszámíthatatlan lehetőségekkel együtt, egy másik nyelvre fordítva, a grafika egyközeivel bírja szóra. És ez a fordítás talán a legizgalmasabb része a kettős képalkotásnak. Nem csupán arról van szó, hogy átrajzolja a formákat üres felületekre, hanem inkább arról, hogy a grafika kínálta lehetőségekkel, technikákkal élve, úgy próbál a természettel együttműködve képeket létrehozni, hogy megszünteti a fotózással együtt járó távolságot, közvetettséget alkotó és tárgya között. A temészet fizikailag is részévé válik a képeknek, megteremtve azok ritmusát, lüktetését. Gerendákon és csűrkapukon kikísérletezett frottázstechnikának köszönhetően, az évgyűrűk ismétlődő, mégis mindig új tartalmakat/információkat hordozó rajzolatai vonalkódszerűen barázdálják a homogén felületeket, melyeknek a  grafikus szab határokat, és ezek az évgyűrűk gyakran olyan meglepetéseket is tartogatnak, melyek befolyásolhatják, alakíthatják az alkotó szándékait, az alkotás folymatát.

  A természet jelenvalósága kétféleképpen valósul meg Kristó Róbert munkáiban, és ő folyamatosan ebben a kettőségben gondolkodik, ez szab határ képeinek, ebből a kettősségből teremt egyensúlyhelyzeteket, természetes harmóniát.

Túros Eszter

  A fenti szöveg, K.R. kiállításának megnyitóján hangzott el 2017. január 23-án, a csíkszeredai Székelyföld Galériában.