fórumtizenöt

G4 - Székelyföldi Grafikai Biennále, Sepsiszentgyörgy

SZŐKE ERIKA
TERÍTSD KI A LEPEDŐT!

   Sejtjük és érezzük, hogy Szőke Erika képeinek tulajdonképpeni főszereplője – a könnyebben olvasható tematikus síkok és motívumkoszorúk fedőrétege mögött – az idő, pontosabban az idő iszkolása, megfoghatatlansága, folytonos szökésben levése.  Ahhoz, hogy az időt beszéltetni tudjuk (akár képek által), óhatatlanul (test)képzetek, hangoltságok és emlékek (olykor húsba vágóan személyes, rögzülő és fakuló, képlékeny és folyton újraíródó, hol szétszálazódó, hol képekké élesedő emlékek) sokasága szükségeltetik, melyek térbelivé szerveződve, egymásba fonódva és egymástól elkülönbözve (egymáshoz képest, egymás által létezve) – egy-egy pillanat erejéig talán képesek valamit felvillantani az idő és az időben való lét titokzatos törvényszerűségeiből.

  Szavakat szeretnénk találni, legalább töredékes, fragmentált, ideig-óráig működő szavakat. Megfogni, üstökön ragadni, átmenetileg rögzíteni a lényegiséget, ami Erika munkáit áthatja. Azt, ami képekké sűrítve kirajzolódni látszik egy-egy alkotásában. Az emlékek gazdagon rajzó garmadáját. Emlékezet és tekintet egymásba bonyolódását. Emlékezés és felejtés különös, rejtelmes együttműködését, egymásra utaltságát, emlékeink szövevényes, nehezen felfejthető nyelvtanát. Az emlékezet tartományaiban sorjázó, egymást továbbíró rétegek és részhalmazok (vagy éppen vakfoltok) játékát – a generációs emlékezet pókhálószövetét, emlékeink értelem- és identitásképző szerepét. Emlékeink rögzíthetőségének, ábrázolhatóságának kérdéssességét. Nyomhagyás és felejtés  dialektikáját – emlékszinapszisok, -metasztázisok és fedőemlékek gócainak szövetét. Emlékek és vágyak, emlékképek és traumák egymásba ölelkezését.   Emlékezet és fikcionalitás beszélő viszonyát. A végesség, testben létezés és testbe vetettség tapasztalatát, a testünkre íródó kódok szorításában való létezést. Emlékeket és emléktereket, melyek lényegüket, szervezettségüket tekintve maguk is múló metaforák.

  Szőke Erika (1977) képzőművész, fotográfus, a Nyitra melletti Nagykéren él és alkot. Főiskolai tanulmányait a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Képzőművészeti és Művészetpedagógiai karán végezte, mesterei Karol Baron és Jana Farmanová voltak. Munkáiban a hagyományos, analóg és digitális technikák mellett különféle experimentatív és saját fejlesztésű, a klasszikus fénykép és sokszorosított grafika határterületein mozgó eljárásokat alkalmaz. Nem ritkán afféle kiterjesztett fotókat, a fénykép és a térbeli objektum közt egyensúlyozó tárgyakat hoz létre. Műveinek központi témája a család, a családon belüli emlékképek, viszonyrendszerek és kapcsolati hálók univerzuma, a társadalmi nem és a nemi identitás artikulálódásának kérdései, valamint az emlékezet és a felejtés  kölcsönhatásainak ábrázolhatósága (akár egyéni, akár kollektív szinten). 

Csanda Máté 

  2014-ben elnyerte a III. Székelyföldi Grafikai Biennálé nagydíját. Ennek apropóján nyílik kiállítás munkáiból, az idei biennálé megnyitójának előestéljén, 2016. október 11-én 19 órától a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Kiállítótérben. Megnyitja: Csanda Máté művészettörténész 
 

  Az esemény képekben (frissítés)