fórumtizenöt

K'ARTE, Marosvásárhely

 KAMRA

   Napjaink helyi valóságában a kamra különböző erők furcsa keresztmetszetében helyezkedik el.

   Az új építésű lakásokban egyre gyakrabban marad el a kamrahelyiség – helyszűke és kivitelezési költségek miatt. Ezzel szemben az érvényben levő lakástörvény előírja a tároló/raktárhely jelenlétét a lakásokban, és a kommunista rendszer idején épült tömbházak, amelyek nagyban meghatározzák a városi lakáskörképet, szintén megőrzik struktúrájukban a kamrát.

   Ami pedig a lakók hozzáállását illeti, átépítéssel gyakran felszámolják ezt a felületet. Nem feltétlenül van szükségünk a kamrára, mivel általában a lakóhelyünkhöz közel mindent beszerezhetünk, a boltok kínálata pedig többnyire állandó, sőt, egyre inkább bővül. Befőzni sem szoktunk annyit, mint régen – időnk nem engedi, és nem vagyunk ráutalva sem. A fennmaradó élelmiszerek tárolását pedig másképpen is meg lehet oldani. Viszont ugyanezzel párhuzamosan valahol vágyunk is a kamra megbízható jelenlétére életünkben – legtöbbünkben él még emléke, és helye betöltetlen: a helyiség nyújtotta stabilitás, a keresés izgalma, misztikuma és az olyan élelmiszerekkel való közvetlen kapcsolat, amelyeknek előállításában mi magunk is részt vettünk – olyan élmények, amelyek a biztonság érzetét hordozzák magukban.

   De miért is olyan fontos ez? Van itt valami szembeötlő: azzal, hogy a boltok kínálatára és az áruforgalomra hagyatkozunk, kikerül kezünkből az irányítás. A sok tényezőtől függő rendszer, bár bizonyos értelemben megvéd a teljes nélkülözéstől, valahogy mégsem nyújt olyan biztos pontot, mint az a lakásunkban levő hely, amelyet régebb még mi magunk alakítottunk ki és igazgattunk. A fogyasztói társadalom egyszerre felszabadít és új formában kiszolgáltatottá is tesz.

   A K'ARTE Kamra című projekt meghívott alkotói egy, a '90-es évek óta használaton kívül álló kamra materiális világával dolgozhattak. A helyszínen talált tárgyakat, látványokat beépítették munkáikba, vagy pedig az élményből kiindulva a kamra-fogalom aspektusait járták körbe. A téma mindannyiukban materiális-afektív, illetve személyes tapasztalati dimenziókat aktivált, és az ezekben fogant alkotások így közös hangokat ütnek meg. A gyűjtés, raktározás és akkumulálódás helye alapvető emberi impulzusokat, késztetéseket hoz felszínre. Lehet ez az immateriális tapasztalatok konzerválása, mint például Léstyán Csaba, Kisspál Ágnes Evelin és Ferencz S. Apor munkáiban, sajátos nyomok láthatóvá tétele Cristi Pogăceannál, a tárgy használat közbeni továbbélése Berze Imre alkotásában, illetve az élmény társadalmi gesztussá, cselekvéssé való alakulása Bartha József munkájában.

   Járjuk tehát körül az első kérdéskört, a tartósítás, megőrzés problémáját. Léstyán Csaba a konzerválás alapvető emberi impulzusát valósítja meg munkájában. A melaszos folyadékkal teli befőttesüveg a gyűjtés és raktározás szentimentális oldalára utal; az élményt ugyanis mindig megőrizni próbáljuk – és így, az emlékezés aranyló, viszkózus szubsztanciáján át torzulnak a valóság formái.

   Sajátos gyűjtés valósul meg Kisspál Ágnes Evelin alkotásában. A múzeumi levegőminták gyűjteménye alternatív kamra, amely az alkotó szakmai környezetének megfelelően a művészetet, illetve annak atmoszféráját próbálja elraktározni. A múzeum-esszencia – hasonló módon – élmények lepárlata.

   Ferencz S. Apor a materiális-immateriális látvány feszültségét is kiaknázva, velősen szintetizálja a kamra létét és nemlétét társadalmunkban. A befőttesüveg feltöltésének mozzanata a videóban végtelenített, az üveg azonban nem telik meg, s így a raktározás valósága csak szépen tálalt – de virtuális – törekvés marad.

   Berze Imre életet önt a kamrába azáltal, hogy a helyszínről választott tárgy használat közben felvett különböző pozícióit jeleníti meg a munkán. A tanulmány tárgya, a fogó, amely a falemez fehér grafikáján rövid időre újra megelevenedett, egyszerű és természetes gesztussal kerül vissza a kíállítás kamrapolcára.

   Szintén az élet jeleivel dolgozik Cristi Pogăcean; az eredeti kamra egyik anyag-, tárgy-, és idő-nyomokkal, információkkal telített felületén jeleníti meg a helyszínhez tartozó személyes emberi dimenziót. A ceruzarajz diszkrét, mértéktartó, és stílusában tökéletesen illeszkedik a kor személyes jellegű ábrázolásainak vizuális világához.

   Bartha József kamra-élménye a helyszín személyes vonatkozásain alapszik. A cukorbeteg diéta nyomai – karitatív (művészeti) gesztusra késztetnek, amely cselekvés a művészet valóságát a társadalom életébe kapcsolja be. Ezt a kiállítótérben egyrészt az adományozást bizonyító okirat, másrészt pedig az adományra utalva a fiktív, "kamrába tett" csokik csomagolástervei képviselik.

   A téma sokrétűnek bizonyult, és gazdag tartalmiságot hozott az alkotásokba. A K'arte Kamra sajátos közege olyan összefüggéseket tár fel, amelyek értékes támpontokat nyújthatnak komplex kortárs valóságunkhoz.

Ungvári-Zrínyi Kata, műkritikus, a kiállítás kurátora

  A kiállítás megtekinthető október 19-ig  (K'arte Terem - Marosvásárhely, Enescu utca 2.)  

(fotók: Eliodor Moldovan és Kispál Attila)